Néha azt hiszem hogy már nem lehet rosszabb, de aztán mindig kiderül hogy mégis. Mindig lehet lejjebb süllyedni az avar tengerben, mert a levelek sosem fogynak el. És hihetetlenül könnyű, csak ostoroznia kell az embernek magát. "Úgyse fog menni!, Tudom hogy nem szeret..., Elegem van!, Miért történik ez velem?". Millió módja van önmagünk rongálásának. Kimondatlan szavak, amikkel tovább rontunk egy egy helyzeten. És mi is tudjuk, de valamiért becsapjuk magunkat. Mert már az sem számít.

De tudnod kell hogy igenis számít. Ha abban pillanatban mikor kiborulsz rosszul érzed magad, az borzalmas. De ott van a holnap, a holnapután, és az azután. Engedd hogy a napos oldalra repítsenek a színes levelek, és akkor máris más színben fog pompázni előtted a világ!

http://data3.whicdn.com/images/78012097/large.jpg