Egy hétköznapi esemény, ami ismét megmozgatta a fantáziámat..

Csak egy átlagos nap. Az volt a mai. Felszálltam az "imádott", tömött, és megszokott buszra. Az egyik megállónál felszállt egy lány, mellette pedig egy srác. Azt hittem hogy csak Barbie és Ken. Barbie és Ken egyébként egy rájuk hasonlító kerületi klón, akiket én hívok így :D Szóval igen. De nem ők voltak. Pedig egészen sokáig azt hittem, aminek oka a hidrogén szőke haj, a tetőtől talpig (!) leopárdmintás szett, és a piperés iskola táska volt.

Aztán az egyik megállónál félrehúzódtak, hogy leengedjenek valakit a buszról. Megláttam a lány arcát, és ledöbbentem. Oké, nem kellett volna meredten bámulni mint egy idióta, de mindegy. A lényeg; a kiscsaj arca olyan gyerekes volt, hogy nem lehetett idősebb nálam. Talán még fiatalabb is volt. Maximum 15 éves lehetett.

Flegmán nézett vissza, láttam hogy zavarja egy kicsit az hogy bámulom. De abban a pillanatban nem éreztem magamat szánalmasnak. Nem azt éreztem amit világéletemben egy "tökéletes", egy társadalmilag felértékelt ember társaságában. Nem szégyelltem magamat. Bár a másodperc töredékéig megfordult a fejemben hogy az vagyok, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Mert nem én voltam a ciki. Úgy érzem hogy egészséges, normális (csak néha nem...evvel kapcsolatban is lessz egy cikk :D) 15 éves vagyok. És az is fogok maradni.

http://24.media.tumblr.com/ad6d68d89da5bac77e6ade8c8c816a2d/tumblr_mk4dn0B5Yl1ri1okto1_500.jpg