Ide egy saját élményemet írom le.

11 éves koromig olyan ruhákban jártam amik tetszettek. Nem foglalkoztam mások véleményével, de akkor MÉG mások sem foglalkoztak annyira a többi öltözékével...- mert gyerekek voltunk. Előszerettel viseltem a nagymamám által készült cuccaimat. Szépnek találtam a méregzöld virágos, kötött kardigánomat, és minden reggel örömmel bújtam bele. 12 éves koromban jött a mizu őrület. Nekem is volt partyszemcsim, de még mindig nem voltam az a divatbaba...Nem is akartam az lenni. Ugyanez volt 13 évesen is. Csak egy átlagos, divattalan lány voltam. 14 éves koromban ráakadtam a hippi stílusra. Nagyon tetszett, de miután valaki beszólt, abbahagytam. 14,5 évesen (mostanság) végül úgy döntöttem hogy akkor öltözködöm nőiesen. Végülis az elfogadott, azért nem szólhatnak be... A barátnőim mégis olyanokat mondtak, hogy: " jajj de sikkes vagyok!" meg "lassan olyan leszel akiket elítéltünk.." illetve " Anna nagyon megváltoztál." Nem estek jól, úgyhogy felhagytam ezzel is. Visszatértem a hippiséghez. És ekkor újra beszóltak (ezúttal nem a barátnőim). "Úristen mi ez a felső rajtad? Olyan mint egy hálóing..". Lekezelő pillantások.. Nem kívánom én azt senkinek sem. Azt viszont senki sem bírta megérteni, hogy én nem akarok olyan divatbaba lenni mint a többiek...

http://data.whicdn.com/images/51268875/248c3a13d3fe248248fc1eacb3a33a30-d4le90w_large.jpg

Végül rájöttem. Mindig lesznek olyanok akik beszólnak majd neked. Beléd fognak kötni vagy a hajad miatt, vagy a ruhád, vagy a magasságodba. Bármibe. Mert az emberek ilyenek. A fontos csak az hogy TE jól érezd magad a bőrödben. Amíg ez így van, nincs okod szomorkodni!